Elnézést, elfelejtettem írni, de most jöttem és bepótolom a tegnapit. Hmm kedvenc idézet... na ebből több is van igazából, felírnék párat, ami úgy gondolom nagyobb jelentéssel bír számomra, mint pár szimpla idézet, és meghatározzák a saját értékrendemet.

"A legfontosabb, hogy sose feledjük el: a jótett boldogsággal tölti el azt, aki jót cselekszik, az öröm és a megelégedés virága fakad nyomában, mely a lélek napfényes csúcsairól int felénk."

"Mert most tükör által homályosan látunk, akor pedig színről-színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd,mint én megismertettem."

"Az út a fontos, nem az út vége. Aki túl gyorsan utazik, az elszalaszthat mindent, amiért útra kelt."

"Légy olyan, mint a szirtfok, melyet a hullámok folyton csapkodnak, az pedig rendületlenül áll, s körülötte elcsendesül a habzó forgatag."

"A dolgok napfényes oldalát keressétek, ne az árnyékosat!"

"Lelj boldogságot a kis dolgokban. Ez nagyszerű lehetőség arra, hogy a boldogság észrevétlenül hatalmába kerítsen."

"Reménységből élők sokkal messzebbre látnak. Szeretetből élők sokkal mélyebbre látnak. Hitben élők mindent más színben látnak."

Ennyi jutott most eszembe, de persze számtalan mennyiségben van még. :) Ezek mellé megemlíteném Heinrich Heine: Bánat c. versét, ami az egyik legkedvesebb versem. Szomorú, mégis szép. Akit érdekel, olvasson utána! :)