N A P J A I M.
NAVIGÁCIÓ

Ajánlott böngésző: Google Chrome

BLOG
 

INTERJÚ VELEM <
G-PORTÁL KÖZÖSSÉGMENTÉS <

 
CHATBOX

> Chat szabályzat <

 
OLDAL INFÓK
URL: crybaby.gportal.hu
SZERKESZTŐ: crybaby
NYITÁS: 2017.07.15.
TÉMA: blog/napló
KÓDOK: GF & saját
E-MAILcrybaby.gportal@gmail.com
Köszönöm, hogy benéztél! :)
 
TUMBLR

Kattints a képre további fotókért :)

Köszi, hogy benéztél! :*

 
LÁTOGATÓK
Indulás: 2017-07-15
 
régi1

#40 - OKTÓBER 19.

2017.10.20. 10:43, crybaby
19. múltba tekintés ~

Úgy érzem, ideje kiírnom magamból a sok rosszat, ami még a mai napig, ha eszembejut, sebez. Remélem, könnyebb lesz elfelejteni, vagy legalábbis nem rá gondolni, ha most "papírra vetem". Igazából, amikor létrehoztam ezt a blogot, ez volt az első, amit ki akartam írni magamból. De most jutottam el erre a szintre. Tudtam, hogy hosszú lesz, és csak a mai napom szabad a jelenlegi kilátásaim szerint, tehát úgy döntöttem szánok ezekre a sorokra egy egész délutánt, hogy megosszam veletek a történteket. Hosszú lesz, de köszönöm, ha valaki végigolvassa. Magávalvihet egy darabot belőlem. Grey volt az, aki segített az albérlet-kérdésben, amikor Jasonnel annak idején külön váltunk egy kis időre, mert úgy gondoltuk, minkettőnknek tér kell. Egy kis félszobában laktunk ketten, semmi magánszféránk nem volt, plusz együtt laktunk a bátyjával, Johnnal, neki a párjával, Lisával, és a közös kislányukkal, Kirával. Kellemetlen volt nekünk az egész osztozkodás, meg ugye 2 külön háztartás. Már a közös helyiségekből is kiszorítva éreztem magam. Jason is úgy érezte, nem jó ez így. Csak a felgyülemlett feszültséget egymáson vezettük le. Pont azon, aki számunkra a legfontosabb. Jason hallgatta Lisa panaszkodásait rám, én meg mondtam neki a saját panaszaimat, így 2 oldalról kapta. Pedig én próbáltam Lisával is beszélni, bár ezek szerint nem eleget. Gyerekek, nagyon fontos a kommunikáció. Szemtől-szembe. Akivel probléma van. Jason sajnos sokszor kapott postás szerepet. Kicsit elege lett, őt is meg lehet érteni. De én meg már úgy éreztem, ellaposodtunk és csak bántottuk egymást. Ez volt az ok, hogy végül eljöttem a lakásból. Magánszféra. 

2 hónapig egyedül laktam az akkori albimban. Majd január elejétől az egyik uncsim anyai ágról, egy 27 éves srác, nevezzük Adamnek, jelentkezett, hogy lakna velem. De hozza a barátnőjét is. Mondtam neki, hogy semmi akadálya. Vele ráadásul mindigis jól kijöttem. Az ő szavaival én voltam a "kedvence" a családból. Bár ki tudja, ebben is mennyi igazság volt. Róla azt kell tudni, hogy 2 éves volt, mikor a szülei elváltak, az apja alkoholista, nem is ismeri őt. A mostohaapjával sose jöttek ki jól. Abból az új házasságból született a másik uncsim, egy lány, Carla, aki 3 évvel fiatalabb nálam. Kicsi korunk óta össze voltunk nőve, folyton utánozott. De ezt idővel kinőtte, ettől függetlenül imádott, mindig a nyakamba ugrott, ha taliztunk és percekig ölelt. Számára különösen nagyon fontos a család. Főleg, hogy az övé elég.. hát romokban hever. Most tavasszal fejeződött be a szülei válása, ami kb 2 éve tart. És Carla idén töltötte be pont a 18-at. Ikrek jegyű. Ha már a jegyeknél tartunk, Adam barátnője, Linda 1 évvel idősebb csak nálam, és skorpió jegyű. De ezt persze nem tudtam, meg nem is foglalkoztam akkoriban épp annyira ezekkel a dolgokkal. Pedig de jó, ha az ember legalább fel van készülve. Életem legrosszabb időszaka vette kezdetét, amikor odaköltöztek.

Ezt a szöveget innentől nem formázom, mert így is vagy 6 óra volt, mire megírtam:

Kezdjük ott, hogy mikor beköltöztek, elmentünk iszogatni a közeli kocsmába. És csak dumálgatni. Nagyon rosszul tettem, hogy alapvető lakótársi-szabályokat nem dumáltam meg velük akkor. Én voltam a hülye, hogy egyes dolgokat magától értetődőnek veszek. Pl, hogy kulcsrazárjuk az ajtót, ha elmegyünk otthonról. Mind1, erről majd később.. Szóval megismerkedtem Lindával. Fura volt, hogy uncsim ilyen fiatal lányt választott. Igazság szerint az első benyomásom az volt, hogy kicsit gyerekes a korához képest, ránézésre idősebbnek éreztem magam és érettebbnek. De elengedtem az érzést, mert nem akartam előítéletes lenni.

Carla azt mondta nekem, hogy elvileg Adam nem is szerelmes belé, csak úgy elvan vele. Carlanak egyébként nagyon unszimpi volt a csaj, pedig akkormég senki nem talizott vele a családból, csak én. Adammel egyébként augusztusban jöttek össze. De a karácsonyt már együtt töltötték, mind2en betegen az akkori albijukban. Carla már alapból nem szimpatizált a lánnyal, mert nem volt szimpi a fotókon, de így, hogy a bátyja nem ment haza karácsonykor... most fordult elő talán először. Ja igen ezt kihagytam, eredetileg Adam családja Budapest alatt lakik egy kisvárosban. Csak Adam idejött Debrecenbe gimibe, kollégista volt, egy időben meg a mi családunknál lakott, mi segítettünk neki zsebpénzzel is, mert az anyja inkább manikűröshöz ment, de a fiának saját ruhái is alig voltak. Szomorú, de sajnos igaz. Pedig nagyon sokat sírt utána a nagynénim és sajnálta a fiát, de sose próbált meg tenni érte. Úgy volt vele, hogy majd a nagyanyja és mi eltartjuk, ha már egy városban vagyunk... Na igen. De Adam csinált olyanokat, hogy bement anyum munkahelyére pénzt kérni a sulira, közben már az anyjától is kért. Ugyanilyen célból. Ezt anya tudta, de úgy volt vele, lehet azért hallgatta el Adam, mert tényleg szüksége van pénzre. De egyébként nem a sulira kellett. Megvannak a maga kis üzletei a mai napig is...

Na szóval aznap este így összebarátkoztunk. Linda mesélte, hogy nagyon szeret lovagolni, de oktatót szeretne váltani. Grey egy ismerősének van egy tanyája, ezért rá is írtam Greyre, hogy tudna-e neki szólni. Erre azt írta, miért nem kérdezem meg tőle én. Csakhogy én nem mertem, mert korábban is balhézott Grey, ha valamelyik ismerősével beszélni mertem, mert olyan egoista, hogy azt hitte, őt beszélem ki. lol. Nem tudom mit gondolt. De mikor írtam neki, hogy hát nem merek írni az ismerőseinek, akkor besértődött és ha hívtam is kinyomott. Nagyszerű mondom, elindultam arra, amerre lakott, elköszönve uncsiméktól, hogy beszéljek vele, mert utálom a konfliktusokat. Ráadásul ez olyan felesleges volt. De nagyon makacs srác, nem értem el sehogy. Inkább haza is mentem, még azt hitte volna, zaklatom. De onnantól romlott meg a kapcsolatunk, pedig bocsánatot kértem, bármit is tettem.. Na mindegy. Végül elértem a lovaglás-oktató csajszit és meg is dumáltunk egy időpontot, és Lindával 1 héttel később el is mentünk ketten. Kedveskedni akartam az első közös programmal, nekem úgy tűnt, tökjól kijövünk. És örültem is a dolognak. Otthon mindenki róla kérdezett Pesten, hogy milyen. Vonakodva elmondtam őszintén, hogy nekem kicsit gyermekded a viselkedése a korához képest, kissé harsály, furcsa kényes hangja van és állandóan vihog, de olyan zavaróan sokszor. Carla folyton csúnya szavakkal illette a lányt, pedig még akkor sem találkozott vele.

Uncsimék az első napokban még betartották azt a szabályt, hogy a lakásban ne dohányozzanak. Ez a tulaj kérése volt. Így lejártak a harmadikról mindig a ház elé. Aztán észrevették, hogy a szomszédok a lépcsőházban is szoktak, ezért odaszoktak, nyilván mert így nem kell lépcsőzni. Hiszen lift nem volt. Majd később a konyhába szoktak. Állandó füst volt, büdös, én ráadásul nem cigizek, és egy idő után köhögnöm kell a szagtól, nem is értem a dohányosok hogy bírnak meglenni. És belegondolni, mennyire roncsolják magukat, ááh.. elnézést minden cigistől, de nem tudom megérteni. Nem hogy a tulaj kérését nem tartották tiszteletben, de minden köös helyiségben bagószag volt onnantól, pedig tudták, hogy nekem ez kellemetlen. De én voltam a hülye, mert nem álltam ki magamáért, mondván, hogy ketten vannak, ők a többség, felesleges lenne beleállni a dologba. Nem nagy gond, egy idő után megszoktam. Csakhogy tél közepe volt, és a cigi miatt állandóan nyitva hagyták a konyha ablakot, folyton nekem kellett bezárni, ráadásul gázkonvektoros fűtés volt (de utáltam), ami magától fentebb ugrott, ha lehűlt a szoba hőmérséklet. 35ezer Ft-os gázszámlák érkeztek.. És ebben nincs benne a rezsi többi része és a szoba ár sem.. Gondolhatjátok. És az egész lakás 47nm volt. Mindig fáztam, beteg is lettem. Kulcsot egyébként nem másolt a tulaj, 1-et 1-et másoltam nekik, de 2 kulcs volt az ajtóhoz, a másik kulcs csak nekem volt meg, meg Adamnek találtam egy ugyanolyat, mondtam nekik, hogy másolják le minél előbb, majd a tulajnak meg kell mondani, hogy ezt ő fizeti. (Persze 2 hónappal később se volt meg az a +1 kulcs.)

Adam anyuja és a húga nem sokkal beköltözés után meglátogattak minket, meg az én szüleim is, bár Adam pont nem volt otthon még, csak Linda meg én. Mikor megérkeztek, lementem a kocsihoz, segíteni nekik pakolni. Felérve megkérdezték, hogy egyedül vagyok-e, hiszen Linda olyan csendben volt, ki sem jött a szobájából, nem is köszönt a párja családtagjainak. Ez is milyen fura már? Nagynéném benézett a szobába, de Linda akkor is pont a szekrény takarásában volt, nem is lehetett látni, de akkor már odaköszönt. Nem tudom, nem pont így mutatkoznék be a párom anyjának. Nem is tűnt szimpinek nagynénimnek sem, de nyilván elfogadta, hiszen a fia barátnője. Anyán láttam, hogy kikerekedik a szeme, amikor meghallotta a lányt beszélni. Igen, tényleg olyan frekvencián beszél, hogy kicsit zavaró a fülnek. Carla olyan fejekett vágott nekem utána, meg mondta, hogy mennyire gáz a csaj, és hogy utálja meg ilyenek. Nyugtattam, hogy hagyja már abba, nem is ismeri. Félénk, és ennyi. Még védtem. Linda nem sokkal a család érkezése után lelépett, először a haverjához, és azt írta Adamnek, hogy este visszajön aludni persze. Adam anyjának is ezt mondta személyesen. Uncsim haza is ért a melóból, megcsilálták a szobában az alvóhelyet, hogy uncsim, az anyja és Linda is elférjenek, Carla pedig nálam aludt. Adam hívta a barátnőjét, de nem vette fel. Nagynénim halálra aggódta magát, hogy lehet, történt vele valami. Majd hajnali 2-kor (!) írt Lind, hogy hazament. Haza, ergo az egyik Debrecen melletti városba. (És nyilván nem hajnali 2-kor, hanem amikor úgy tudtuk, hogy a barátjához megy.) Adam azt mondta, hogy megsértődött a lány, de senki nem értette, hogy mire. Mindenki fejében egy nagy kérdőjel volt. Nagynénim is megkérdezte a fiát, hogy mit szeret benne, vagy hogy milyen  a kapcsolatuk? Ő azt mondta, hogy szépek a szemei és a lábai. Ennyi. Az oszt igen. Ez már szerelem. Közben az a lány úgy irányítota uncsim, ahogy akarta. És ezt feltűnően látta mindenki rajta kívül. De amúgy jó kapcsolatunk volt, sokszor jött át este gamelni, meg áthívott az ő szobájkba is, mikor Linda nem volt otthon, direkt rákérdeztem, nem baj-e, de azt mondta, dehogyis. (Persze később kiderült, hogy Linda féltékeny rám, és csomót veszekedtek miattam. De féltékeny rám? Wtf? Adam az uncsim. Évente 1x, ha láttam korábban. Hát hadd örüljek már, hogy vele lakok, hadd játsszunk már néha.

Adam 12 órákat melózott egy hotelben, hol éjjel, hol nappal. Ha nem volt otthon, Linda mindig felhozta a haverját és a Középsuli c. YT sorozatot nézték. Nem tudom, mikor tanultak. De állandóan a zene szólt, olykor zavaróan. És vizsgaidőszak volt egyébként. Egyik nap, mikor kimentem reggel enni, körülnéztem, és egy szabad centi nem volt a pulton és az asztalon sem, tele volt mosatlannal meg pizzás dobozokkal. Mivel uncsimék nem hoztak edényeket, az én dolgaimat használták, és már nem is tudtam miből enni. Plusz égre-földre kerestem a bögrémet, a szobájukban találtam meg. Meg a mackósajtom is szó nélkül megették, pedig nem tudtam, hogy ez ilyen közös dolog. Mert meg se beszéltük. Ezek elég furán értek. Amikor Adam melózott napközben, Linda meg aludt, lefotóztam a konyhát és elküldtem uncsimnak, hogy ezzel valamit kezdeni kéne lassan. (Mert amióta beköltöztek kb azóta nem takarítottak. Ami azért fura, főleg, hogy ha már a férfi dolgozik, akkor az a szokás, hogy a nő főz vagy takarít nem? Lindának olyan sok szabadideje volt. Mégis volt, hogy én csináltam kaját uncsimnak, hogy legyen mit ennie munka közben.) Aztán én is elmentem otthonról. Majd később, mikor hazaértem, otthon volt Linda és a haverja is. Csend volt, és az ajtó is zárva volt. Furcsálltam is. Ledőltem az ágyra és megnéztem a Messengerem, ott volt egy olvasatlan üzenet Lindától. Így hangzott, hogy "Figyelj csak, ha valami problémád van velem, azt nekem mondd, ne Adamet zavard miközben dolgozik, mert nem kíváncsi rá". A végén ott virított az a tipikus mosolygós fej. Nagyot néztem és nem értettem ezt az egészet. Kopogtattam a szoba ajtón, aztán benyitottam és elnézést kértem, majd elmondtam, hogy ne haragudjon, de én egy szóval sem mondtam senkinek, hogy problémám lenne vele, meg is mutattam neki, mit írtam uncsimnak. Előtte még kioktatóan beszélt velem, bár nem hittem, hogy szemtől-szembe is olyan lesz, mint chaten, de tévedtem. Bár ott volt mellette a haverja, én meg egyedül, lehet ez több erőt adott neki, hogy fikázzon. Majd mikor megpróbáltam szépen megdumálni vele a dolgot, kicsit enyhült, meg elmondta, hogy Adam felhívta őt és leszidta, hogy kupit hagy maga után és hogy takarítson már el. Meg hogy küldtem a képet ugye. De ezeket Adam mondta, és nem én. Mégis rajtam csattant végül minden. Mondtam is uncsimnak, hogy ne haragudjon, nem zavarom máskor meló közben. Így is volt. A kupi nem tűnt el így sem igazából. Uncsimat láttam néha mosogatni, de a lányt egyszer sem láttam takarítani. 

Egyszer úgy mentem el otthonról, hogy siettem a vonathoz, így egy kis edényt és egy tányért kint hagytam a pulton, pedig én mindig egyből elmosogatok magam után, de akkor késésben voltam. De bárcsak a szobámban hagytam volna.. Egyébként épp hogy volt hely, mert a pult akkor is tele volt a többiek szennyes edényével. A földön kajafoltok voltak, kávécseppek, meg ilyenek. Azt azért lefotóztam, mielőtt elmentem. Pesten töltöttem egy hetet, Carla kb 3 éjszakát is nálam aludt, folyamatosan fikázta Lindát, pedig én éltem vele. És még akkor is leállítottam, ha csúnyán beszélt róla és mondtam, hogy nelegyen előítéletes. De már ilyenekkel jött, hogy megfojtaná egy kanál vízben, meg megtépi, meg hogy egy hülye k*rva, satöbbi... Közben írt nekiAdam, hogy otthagytam magam után a ganém, és akaríthat utánam egy csomót. Ezen is csak néztem, hogy nem értem 1 kislábasom volt és egy kistányérom egybe rakva külön. Gondoltam, ha ők állandóan otthagyják, nem lesz baj, ha a rohanásban 1x én is ott hagyom. Amúgy meg én sokszor mosogattam már utánuk, és sose panaszkodtam másnak akkor még erről. De egyébként 1 szóval se kértem, hogy az én részem mossák el. Ment a szarkavarás. Carlanak írt Adam, énmeg mondtam az én tapasztalásaimat. Carlanak nagyon fontos a bátyja és én is, így azt se tudta, kinek higgyen (úgy járt, mint korábban Jason. 2 tűz közé került). Csakhogy én nem hazudok. Lehet, hogy nem mindig mondom el a problémáim, csak ha már nagyon zavar, de minden kérdésre igazat mondok, nem látom értelmét hazudni. De mondhattam ezt Carlanak, ő hazudós közegben nőtt fel. Anyától hallottam, hogy az anyja is ilyen volt, Adam is ilyen, és igazából Carla is. Ráadásul Carlat láttam már boltból is lopni, láttam már szembe hazudni. Konkrétan nekem hazudott valakiről, akivel chatelt, csakhogy én ismerem az illetőt, és ő mindent megmutatott nekem, és Carla totál mást mondott. Mindegy, nem szembesítettem végül. És boltból is láttam már lopni. Na most akiknek a vérükben van a lopás, csalás, hazugság, mit lehet kezdeni velük? Semmit. El kell kerülni az ilyen embert. Adamben már akkor megingott a bizalmam, mert anyától meg olyat hallottam vissza, hogy Adam azt mondta az anyjának, aki tovább adta anyumnak, hogy én milyen kupis vagyok, meg büdös, meg nem takarítok. El se hittem. És ezeket nekem nem mondta a szemembe se Adam, se Linda. Hanem a hátam mögött.

Mikor Pestről hazaértem, direkt nem szóltam, mikor érkezek. Jasonnel akkor már békülés közepén jártunk, így ő vitt haza és fel is kísért. Hazaérve láttam, hogy a konyhapult ugyanaz, mint volt. És a föld is. Csak az asztalon mégtöbb mosatlan volt. 1 hét után... Mutattam Jasonnek, aki szintén elképedt. Ő is elég kupis valljuk be, de mikor velem lakott, én ott minden nap takarítottam, sose volt mosatlan, mert mind2nk után eltakarítottam. Tudja, hogy rendszerető vagyok, és ő volt az egyetlen, aki tudta, hogy nem én generálom a kupit. Akkor látta először Lindát, és neki is unszimpatikus volt. Uncsim egyből kijött a szobájából, mikro hazaétem és elkezdett mosogatni, pedig nem mondtam, hogy csinálja, gondolom érezte azért, hogy az ott nem az én művem, ahogy állította a húgának. Csak miért ne fogja rám? Hátha jobban elfogadja majd a barátnőjét jobban a családja, ha engem sároz be. Lehet, ez járt a fejében, nem tudom. Ami még meglepő volt, hogy a szobámba érve azt láttam, hogy a takaróm fel van hajtva és az egyik matracon idegen pléd van, meg ruhák, meg egy táska a székemen, néztem, hogy ez mi. Egy vadidegen srác bejött a cuccaiért. Mondta uncsim, hogy jah, itt aludt egy haverja, mert már késő volt és nem akart hazamenni. Ja.. kösz, hogy szóltál amúgy. Legalább megkérdezte volna, vagy valami. De nem, így kellett megtudni. ÉS amúgysem szokás más ágyában aludni. Basszus, feljönne egy barátom, és mondanám neki, hogy aludj nyugodtan Lora ágyában, nincs itthon? Ez milyen már? Nem csinálunk ilyet. Persze mosolyogtam, hogy hát nem gond, de máskor erről értesítsenek már, mert elég váratlanul ért a dolog... Linda erre azt válaszolta, hogy ő mondta Adamnek, hogy szólni kéne. (lol Linda is szólhatott volna, ha akart volna, ő is ott lakik) Na mindegy, tehát voltak ilyenek... Sok-sok ilyen egymás háta mögött beszélős dolog volt, egyszer Adammel le is ültem a konyhában beszélgetni, hogy mondja el most, ha valami baja van. És egyet se mondott azok közül, amit visszahallottam a családban. Pedig vártam, de nem mondta. És a szemembe se nézett. Ennyit az egyenes beszédről. Én elmondtam a bajaimat, mire azt mondta uncsim, hogy jah, hát Linda egy elkényeztetett pics (ő mondta, nem én), gazdag családból jött, sose takarított, de majd valahogy ráveszi. De igazából azt vettem észr egy idő után, hogy Adam elkanyarította a témát tök másfelé, hogy ne a problémákról kelljen beszélni. Sumákolás árulkodó jele ez is, na mindegy.

Aztán volt egy nap, mikor áthívtam Anna barátnőmet, aki akkor körül jött haza Németországból. Egész este zenét hallgattunk, iszogattunk, mert terveztünk bulizni. Keddi vagy szerdai nap volt. Hajnali 2 után nem sokkal indultunk el végül, annyira elütöttük az időt. Felgyalogoltunk a városba, de tök kihalt volt minden. Utánanéztem neten, és rájöttünk, hogy aznap 2-kor zár minden. Mire felértünk, már egy lélek sem volt sehol. El se hittük. xd Mászkáltunk még megnézni pár helyet, de minden zárva volt. Végül háromnegyed 4 körül estünk haza, kicsit becsípve. Uncsiméknél még mindig égett a lámpa, meg ment a zene, csodálkoztam is. Bezártam az ajtót, aztán bedőltünk az ágyba és KO.

Reggel (nekem reggel) 10-kor arra keltünk Annaval, hogy valaki benyit a szobába (még jó, hoy felkeltem, mert általában úgy alszok, mint a bunda). Egy idegen kicsit magas hangú férfihangot hallottam, hogy "Ne haragudj, rossz szoba". Átpörgettem a fejemben, hogy ez most uncsim vmi haverja? Dehát akkor csak tudá, melyik szoba uncsimé. Dehát Adam ma melózik. Ránéztem az órára. Linda már tuti suliban volt. Akkor mi a franc. Nem tudom, hány perc telhetett el, de szóltam Annának, hogy kimegyek, megnézem, ki az. Pizsiben, hót kulában kimásztam, mikor annyit láttam, hogy 2 sötét dzsekis férfi lép ki az ajtón, mondva, hogy "Bocsi, rossz lakáshoz jöttünk", majd hallottam, ahogy sürgetik egymást, utánuk lépdeltem, de gyorsan siettek le a lépcsőn. "Menjél már, menjél" Lökdöste az egyik a másikat, de nem láttam náluk semmit. Azért utánuk kiabáltam hót másnaposan, hogy "Mit akartak itt? Hívjam a rendőrséget?!", de csak a halk nevetésüket hallottam, majd visszarohantam a lakásba, megnéztem a zárakat, kívül-elül, de semmi bajuk nem volt. Bezártam mind2 zárat és a láncot is felraktam. Dolgozott bennem az adrenalin. Minden egyes szegletet megnéztem a lakásban. A konyhában alapból gány volt, mert Adamék még mindig nem takarítottak. A szobámból semmi nem tűnt el, benéztem Adamék szobájába, de ott is minden okésnak tűnt, még Linda macbookja is ott hevert a szoba legfeltűnőbb pontján. Írtam Adamnek a történtekről, és hogy az ajtót kulcsra kéne zárni. Ő semmi olyan nem írt, hogy úristen, jól vagy? Egyből azt kérdezte, hogy a gépe a helyén van-e? Valamiért a monitorra asszociáltam, mondtam is, hogy igen. De kérdezte, hogy a hűtőrácson van-e? Azon nem láttam semmit, mondtam neki is. Közben 1 perc sem telt el azóta, hogy a férfiak elhagyták a lakást, hallottam a zár hangját, kikiabáltam, hogy Linda, te vagy az? Mondta, hogy igen, úgyhogy beengedtem. Kérdeztem, hogy látta-e azt a 2 férfit. Mondta, hogy aha látott 2-t sietve távozni, ott nevetgéltek az utcán, de csak hátulról látta őket. Elmeséltem neki, mi történt, ő is körülnézett a szobában, de kicsivel nagyobb meglepettségre számítottam tőle. Azt, hogy eltűnt Adam laptopja, marhanagy nyugodtsággal közölte.

Anna kis sokkot kapott, folyton azt mondogatta, hogy fel sem fogja, mi történhetett volna. Megkéselnek, megerőszakolnak, akármi. Tök tudatlan állapotban aludtunk. Adam később leírta, hogy nem ő ment el utóljára. Akkor Lindától megkérdeztem, hogy miért nem zárta az ajtót? Akkor azt mondta, hogy hát otthon voltam, ezért gondolta nem lesz baj. Uhh... Ez egy kilincses ajtó. Kívülről is. Akkor ő lelépett a haverjához, Anna hazament, én meg egyedül maradtam. Kihívtam a rendőrséget, akik feljöttek helyszínelni. Tök gázvolt, hogy tele van minden mosatlannal, szégyenkezve éreztem magam, pedig nem is az én maradékom volt. Linda közben megérkezett a haverjával, őt is kikérdezték, akkor azt mondta, nem gondolta volna, hogy fényes nappal bárki betörne. Nagyon gáz volt, hogy a rendőrök is utána még nekem mondták, hogy zárni kell azt a kurva ajtót. Mondtam idegesen, hogy tudom, én is mondtam a többieknek. De továbbra is azt éreztem, hogy engem néznek hülyének. Más helyett is én viszem el a balhét, nagyszerű volt. És még aznap alá kellett írnom a rendőrségen a jegyzőkönyet, másnap meg bemenni tanúvallomást tenni. Nagyon élveztem, mondhatom. A családomnak nem mondtam semmit, de azon a hétvégén hazautaztam és megkértem a szüleimet, hogy üljenek le, mielőtt beszélek. Kitértek a hitükből, akkorra már mindenki megutálta Lindát körülöttem. Akkor már a nagynénim tudott a dologról. Ami még gáz, hogy pont abban a hónapban fizette be a fia laptopjára az utolsó törlesztőt. 2 évig fizette a laptopot, amit elloptak. Anyával beszéltek telefonon és mint kiderült Linda mondott valamit Adamnak, aki mondott valamit a nagynénjének, aki meg anyának továbbított, miszerint Linda hallotta, hogy reggel 7kor én már vihogtam a szobámba, nyugtázta, hogy ébren vagyok és akkor ezért nem zárta be az ajtót. Ja.. persze. 4kor érek haza, és akkor 7kor vihogni fogok. Másrészt akkor is kulcsra zárjuk az ajtót. Ráadásul ez kívül kilincses ajtó könyörgöm. Ha meg annyira meg akart volna bizonyosodni arról, hogy otthon vagyok, köszönt volna. Nem köszönt. Sose köszönt igazából. Uncsim sem. A mostani lakótársammal, Lorával mindig köszönünk egymásnak. Na mind1. Egyébként egy debreceni facebook csoportba Linda ki is írta, hogy eltűnt a lapos, és ha találkoznak egy olyannal, szóljanak. Kérdezték idegenek, hogy mi történt. Linda írta, hogy nem zárta be kulcsra az ajtót, mert a lakótársa otthon volt. Erre mindenki a lakótársat kezdte fikázni. De nem írta oda Linda, hogy aludtam. Még nekem kellett menteni magam, de felesleges volt, a névtelen kis kommentelők betaláltak, így inkább töröltem a kommentjeim, rájöttem, hogy tök felesleges volt, mit érdekeljen vadidegen emberek véleménye, akik azt sem tudják mi történt. Rákövetkező napokban új laptop után nézelődtünk Adammel és Lindával. Épp Carlaval chateltem, csináltam róluk egy fotót és elküldtem neki, mire azt írt, hogy jaj a bátyja, de imádja. De fuj Linda, őt gyűlöli. 17 éves kora ellenére ő is elég gyerekesen viselkedett és szerintem viselkedik is a mai napig. Beszéltünk arról Lindáékkal, hogy el kéne költözni, én el is kezdtem lakást nézni, felvettem a kapcsolatot rendes tulajokkal. Egyik este Linda és a nagy barátja a szobában néztek valami sorozatot egymásra dőlve, de amúgy nyitott ajtónál. A küszöbnél megálltam, és szóltam, hogy bocsi, bejöhetek? Aztán mondtam, hogy találtam egy tökjó lakást, és másnap megnézhetnénk, kérdeztem, hogy jönne-e velem? De álmosan mondta, hogy majd meglátja, nem tudja most, holnap majd megnézi, ráér-e. Mondtam, hogy okés. Ja volt 1 nap, egyetlen 1, amikor láttam őket takarítani, amikor hazaértem. Adam épp akkor taníotta Lindának a mosógép használatát. Örültem, hogy végre rászánják magukat éssegítettem is ablakot pucolni és felmosni. Akkor volt az 1. és utolsó alkalom, hogy takarítani láttam őket. Már úgy tényleg.

Anyával sokat telefonáltam akkoriban, vele tudtam csak rendesen beszélni, úgy éreztem, ő az egyetlen értelmes ember. Róla tudtam, hogy őszinte, és megmondja, amit gondol, mert úgysem tudja magában tartani. Ő tipikusan olyan ember, aki nem tud hazudni. Hál az égnek, hogy örököltem ezt a tulajdonságát. Sokmindent mesélt a húga családjáról, olyanokat is, amiket nem tudtam. Aztán mondta azt is, hogy azt hallotta a nagynénimtől, hogy Linda anyja vesz egy új laptopot Adamnek, de a felét (100ezer Ft) uncsimnak törlesztenie kell majd. Fuh mondom az kemény, hogy még ő fizet.... Na mindegy. Majd egy nap arra értem haza, hogy a kulcsommal nyitnám az ajtót, de... nyitva van. Nagyon ideges lettem, az hittem, megint betörtek, de a cipőkből láttam, hogy Linda és a spanja vannak itthon. Majd becsuktam az ajtó egyik zárját és szóltam nekik, hogy megint nyitva volt az ajtó! Tök csend volt, semmi válasz. Elmentem a szoba küszöbéig, résnyire volt az ajtó, láttam, ahogy Linda épp fejeket vág a haverjának. Mondtam nekik ismét, hogy máskor zárják kulcsra az ajtót légy szíves, mert már azt hittem, megint betörtek. Erre amikor visszafordultam az ajtóhoz, utánamkiáltott Linda, hogy rossz a zár. Halkan felhorkantam, majd válaszoltam, hogy Linda! Most zártam be. Erre rámordította ő is a nevem, majd azt, hogy "mondom, hogy rossz a zár b*zdmeg!", mire én egy mozdulattal rátekertem a hevedert. Nem tudom, ezen mi volt rossz. A rendőrségnek mást mondott. Akkor az volt a magyarázata, hogy fényes nappal nem gondolta, hogy be kell zárni. Nekem meg most mást mond, mikor látom, hogy működik a zár. A kulcsot is én másoltam nekik, tudom, hogy működik. De sokadjára hülyének voltam nézve. Bementem a szobámba, de az ajtóm félig nyitva volt. Persze Linda becsapta a sajátjukat, szokása volt ideges hangulatában csapkodni. Én a hasamra feküdve elkezdtem írni anyának, hogy megint nyitva volt az ajtó, és leírtam szóról-szóra, mi történt. Majd uncsimnak annyit írtam, hogy mikor ér haza? Hiszen korábban megfogadtam, hogy meló közben nem fogom zavarni. (meló... kiderült amúgy, hogy egész nap kockult igazából, mivel alig volt dolga..) Linda és a barátja mentek ki a konyhába cigizni, nevetgéltek, de utána azt is hallottam, hogy elfordítják a zárat és kimennek a folyosóra. Annyira visszhangzott a folyosó, hogy a szobámig halottam Linda elvékonyított kényeskedő hangját, és kivettem a szavakból, hogy épp Adammel telefonál és nyilván rólam. Nem sokkal később anya (!) hívott fel, kicsit zilált hanggal, fuh, nagyon lehetett hallani, ahogy felment a vérnyomása. Tehát azt mondta, hogy most hívta a húga, azaz a nagynénim, hogy Adam panaszkodott neki, hogy már nem bír velünk. Meg hogy én elvileg ráordítottam Lindára, mikor hazajöttem, hogy nyitva volt az ajtó, pedig Linda bezárta, és Linda azt is mondta Adamnek, hogy én hazudok. Pedig nem is írtam Adamnek semmit, csak, hogy mikor jön haza. De tényleg ennyit xd Linda meg azzal hívta fel őt, hogy hazudok. xdddd Már kínomban nevettem, hogy ez nem létezik. Meg hogy hogy nem kavarodik bele ez a lány a hazugságaiba? Hogy zárva volt az ajtó, amikor jöttem? Hát nyitva volt, és pár perccel azelőtt még Linda mondta nekem, hogy rossz a zár. Hát ne nézzenek már engem hülyének. Belekerültem egy hazugságkavalkádba, mindenki beszélt mindenkivel, csak azzal nem, akivel kellett volna. Lindáék akkor el is mentek otthonról, persze az ajtót nyitva hagyták, amit aztán én bezártam kulcsra, mivel kb üldözési mániám volt, és nem lehetett hallani, ha valaki bejön. Később hallottam ajtónyitogatást, végül sikeresen bejutott Linda és az ismert barátja. Épp a konyhában ültem, de nem köszöntek, így én sem nekik. Fújtatva bementek a szobába, majd később távoztak, és 1-2 óra elteltévelsem jött senki. Nap közben már elkezdtem érdeklődni ismerősöknél, albérlet után, mert anya azt tanácsolta, hogy minél hamarabb menjek el innen, bármennyire is szeretem a lakást. És hiába találtam én, kitúrtak és kész. Egy nagyon régi barátnőm rám is írt, hogy megbeszélte a szüleivel, és oda mehetek nyugodtan. Küldött is egy videót a szobáról. Csütörtök volt, 5 óra lehetett már délután, anyával beszéltem telefonon ismét, azt mondta, kezdjek el akkor összepakolni, szombaton lejönnek és átvisszük a cuccaim mamámhoz, amíg nem alálunk albit, és barátnőmhöz csak a fontosabb holmijaimat vigyem majd. Így is tettem. Elkezdtem pakolni. A fürdőszobából, a konyhából, előszobából. Amikor minden holmimat a szobámba vittem, teljesen kihat lett a lakás. Minden dekoráció, kiegészítő, edény eltűnt. A szobám meg tényleg, mint egy szemétdomb, olyan volt. Lassan elkezdtem zacskózni mindent, dobozolni, amit tudtam. Késő volt már, uncsim meló ideje is lejárt már, de nem jöttek haza. Végül mindent összecsomagoltam, csak a mosogatóban maradt egy mosatlan tányérom és egy villám, amit Linda használt. De persze otthagyta. :D Egyedül aludtam aznap este. Nagyon szar volt, alig tudtam elaludni, féltem. Jasonnel egyre többet beszélgettem akkor. Másnap, péntek reggel körbenéztem, de nem volt otthon senki még akkor sem. Feltakarítottam a közös helyiségeket és próbáltam minél jobban összepakolni, aztán szóltam Jasonnek, hogy jöjjönmár át, mert megőrülök egyedül. Azt mondta, hogy csak később tud, de jön, ahogy végez, csak épp vásárolt anyujával és Kirával. Addig az ágyamban feküdtem és anyával chateltem. Carla közben írt, hogy már nem tudja, kinek higgyen, és megingott bennem is a bizalma. Próbáltam neki magyarázni, de ő valamiért azt hitte, támadom a bátyját, pedig egyáltalán nem volt szó semmi ilyesmiről... 

Dél körül megérkezett Adam és Linda, de nem köszöntek. Valószínű, azt hitték, otthon sem vagyok, az ajtóm zárva volt, és ugye eltűntek a cuccaim. Meg is indult a pletyka, ezzel újra elárulva magukat, hogy imádnak hazugságokat gyártani másokról. Carla ingerülten írt rám, hogy "Összepakoltad a cuccodat és elhúztál Jasonhöz az albiból? Nagyon gyerekes húzás! Itt az ideje, hogy összeüljön a család és elbeszélgessünk." Csak pislogtam, hogy ezeket meg mégis honnan veszi, de elég egyértelmű volt, hogy Adam leadott neki valami kamu drótot azelőtt, hogy meggyőződött volna arról, hogy otthon vagyok-e? Ebből újabb szarkavarás lett, én pedig már belefáradtam. Egyébként ironikus, hogy a család legkisebb tagja pattog nekem, úgy, hogy semmi köze a dolgokhoz, ott se lakik. Carlanak lefotóztam, hogy az ágyban fekszek, egy oké-jellel. Fizikailag rosszul lettem már az egész helyzettől. Ráadásul alapból meg voltam fázva, de akkor már 2 hónapja. Mintha allergia lett volna. Meg baromi hideg volt a lakásban, fizettük itt a 35ezer ft-os számlákat, közben melegítőben, köntösben és duplatakaróban is fáztam. Borzalmas volt. Már utáltam ott lenni. Végül végre benyitott Adam, semmi kopogás, csak benyomta az ajtót, gondolta, nem vagyok otthon. Aztán meglepődött, mikor meglátott, és csak annyit mondott, hogy csá. Köszöntem én is, aztán kiment, majd később visszajött, hogy szerdán ráér és akkor a mobilt megnézhetjük nekem, mert én részletre szerettem volna venni az ő nevére, és akkor neki kellett volna fizetnem. De a történtek után nem akartam belemenni, így azt mondtam, átgondoltam, és inkább nem vennék hitelre. Fél órára rá, ő meg Linda a konyhában bagóztak. Nagy erőt vettem magamon és kimentem, hogy akkor most leülök beszélni velük. Az adrenalin nagyon felment bennem, kicsit remegtem is. Bekapcsoltam a hangrögzítőt, és zsebre tettem a telóm, hogy végre legyen egy felvétel és tisztázzam magamat. Akonyhában megáltam az asztal előtt a pultnak dőlve ölbetett kézzel és nagyon sokáig kerestem a szemkontaktust mind2jükkel. De egyikük sem nézett rám, pedig nagyon élesen szuggeráltam őket, tényleg beleremegett a mellkasom is. Adam épp az anyjával beszélt, Linda a macbookján nézett valamit, aztán lezárta és az asztalon könyökölve elnézett a másik irányba, mint ahol én állok (a fal felé konkrétan, ami ott volt közvetlen mellette, elég hülyén nézett ki). Majd Adam letette a telót, én pedig leültem mellé, így szemben ültem Lindával. Kitettem a mobilom fejjel lefelé és elkezdtem. "Na szóval. Nagyon sok verziót hallottam már vissza a hátam mögött és szeretném, ha ezt most normálisan meg tudnánk beszélni, és elmondaná mindenki a problémáját szemtől szembe." Erre jött uncsim, hogy hát valamit kell mostmár csinálni, mert az én anyám is kavarja a szart, és ha ez így megy tovább, el kell menni innen. Nagyon felment bennem a pumpa, hogy anyát ilyen szavakkal illette, mikor neki 2 csatornája volt. az egyik én, aki közvetlen leírta neki a dolgokat, a másik a húga, aki Adamen keresztül, Adam meg Lindán keresztül hallotta a dolgokat, tehát ott volt valami katyvasz, mivel a 2 oldal totál eltért egymástól. Anya nem kavart szart, ő pontosan ismer engem, amikor a gyerekpszichológus azt kérdezte, életre vagy őszinteségre akarja nevelni a gyerekeit, azt válaszolta, hogy őszinteségre. Persze ennek is rengeteg hátránya van, nagyon sok dolgot kellett a saját bőrünkön elszenvednünk a testvéremmel. Ő is egy őszinte hívő ember. A mi családunk ilyen. A hazugság nálunk nagyon nagybűnnek számít. Komolyan én még azt is elmondtam anyának másnap, amikor lefeküdtem a barátommal. Elhallgathattam volna hónapokig még, hátha nem tiltanak utána annyira. De túlságosan őszinte vagyok sokszor. Néha meg kell tanulnom befogni a szám, mert az őszinteség lehet ártóis, akár magamra, akár másra nézve. De ez az egy biztos,  én sosem hazudtam az albiban történtekről. Anya pedig tudta, hogy a húga is hazudós volt fiatal korában, elég valószínű, hogy a gyerekekben is benne van. Nem véletlen, hogy számtalan variációt hallottunk onnan, amiben én vagyok a bűnös. És a fele olyan volt, amit Linda gyártott, amikor Adam dolgozott. Adam ugye ha melózik, nem látja, mi folyik otthon. És persze, hogy élete párjának hisz. Nem tudom, mit gondolt, mi okom lenne hazudni. 

A beszélgetés úgy folytatódott, hogy Linda azt mondta, igen, el fognak menni innen a picsába. Mondtam nekik, hogy én próbáltam már korábban felhozni a költözést, erre az jött, hogy én zaklattam őket a lakásokkal. Meg hogy hogy jövök ahhoz, hogy csak úgy bemegyek a szobába? Linda szögezte nekem ezt a kérdést felháborodva. Amikor a haverjával néztek valamit és bekopogtam a tárva nyitott szobaajtón, és besétáltam, hogy akkor jön-e velem lakást nézni? Akkor ott tök normális hangnemben beszélt velem, de a konyhában uncsim előtt már teljesen máshogy hozta le a sztorit. Először azt se tudtam miről van szó, mert úgy állította be a történetet, hogy berontottam a szobába, én meg agyaltam, hogy mégis mikor történt ilyen. Meg felhozta, hogy zárva volt az ajtó, amikor az egyik nap hazajöttem. Nem hittem el, hogy ezt mondja, a szemembe mondta. Pedig amikor a történtekkor hazaértem, ott kiabálta nekem, hogy rossz a zár, azért volt nyitva. Mi a franc. Már tényleg nem tudtam követni, miről beszél. És annyira felemelte a hangját, és mondta a hazugságait a szemembe, hogy el se hittem, hogy ez megtörténik. Uncsimra néztem, de csak bagózott, hozzá se szólt. Jason közben hívott, így sajnos leállt a felvétel, de kinyomtam. Innen jött volna pedig a lényeg. Linda őrjöngve kiabálni kezdett velem, hogy "Ne hazudj már b*zdmeg, zárva volt az ajtó! Fuuh, b*zdmeg megtéplek, te büdös rib*nc" Csak néztem, hogy mi a franc történik, uncsimhoz fordultam, hogy ő nem mond semmit? Egyáltalán nem nézett a szemembe, az asztalra bambult zsebretett kézzel, mint aki lélekben ott sincs. Olyan volt, mint egy fadarab. Linda persze folytatta. "El lehet takarodni, rohadt k*rva, már nem laksz itt! Takarodj innen!" Fuh, örülök, hogy a többit nem jegyeztem meg, de nagyon sokat szidkozódott, durva, hogy egy lánynak ilyen mocskos szája... Mondtam nekik normális hangnemben, hogy sajnálom, hogy nem lehet velük normálisan beszélni, én megpróbáltam. Majd felálltam az asztaltól és elsétáltam, Linda meg már állt fel, és rámcsapta a konyhaajtót tovább szidkozódva, mikor kimentem. Még hallottam, hogy vinnyog uncsimnak, hogy megtép. Ijesztő volt a csaj amúgy. És beteges. A szobámba érve egyből elsírtam magam és nagyon remegtem, nem sokkal később meghallottam Linda idegesítő vihogását, és öklendezni kezdtem szó szerint, elkapott a hányinger a lány hangjától. Nagyon rosszul lettem, sápadt is voltam.

Jason újra hívott, hogy már itt van a ház előtt, nyissak ajtót. Elképesztően jól időzített. Ahogy ajtót nyitottam, és megláttam Jason, az anyuját, és az ölében Kirát, a 3 éves kislányt, elfolytak a könnyeim újból. Kira meg is ijedt, Jason anyujával bementek a szobámba, közben uncsim kijött a konyhából és bezárta maga után a konyhaajtót, Linda nem jött ki. Adam köszönt Jasonnek kézfogással, majd mentünk a szobámba, Adam meg a sajátjába. Kétem őket, hogy suttogjanak, mert már mindent kinézek a lakótársaimból. De nagyon sírtam. Kaptam tőlük egy tábla csokit. :') Kira rámnézve elsírta magát szegény, meg a mamája olyanokat mondott neki, hogy kint a konyhában a bácsi meg a néni bántottak engem, és mondta Kirának, hogy menjenek ki, rúgdossák meg őket. De Kira elkezdett kapálózni és nagyon sírni. xdd Kis cuki. Olyan hatalmas könnyes szemei voltak. Megölelgettem, és megnyugodott. Jason anyuja ésKira egyébként nem maradtak sokáig, el is mentek pár perc múlva, aztán Noel jött át, Jason legjobb barátja. Egészen Pestről jött le aznap. Szegény, hirtelen keveredett bele a dolgokba. Mondam nekik, hogy kockulhatnak nálam, csak legyenek ott velem, mert egyedül éreztem magam nagyon, hisz ketten voltak ellenem a lakásban. Ráadásul Carla folyamatosan irkált már lassan olyan stílusban, mint Linda, és írta, hogy nagyon nagyot csalódott bennem, stb... Nagyon fájtak a szavai és nem tudtam felfogni, miért kapom ezt.

Anyának telefonáltam, hogy mi történt. Hallottam a hangján, hogy szinte rosszabbul van, mint én. Kapkodva beszélt, hogy rendben, 3kor végeznek, akkor elindulnak egyből munka után, szól apumnak is és még aznap elkezdünk átcuccolni mamámhoz. Jason egyébként beteg volt szintén, mégis ott volt velem, amiért mai napig hálás vagyok neki. Adamékkel egy szót nem váltottunk utána már aznap. Anyáék este 6 fele érkeztek meg, Adam pont akkor hagyta el a lakást, éjszakai melóra indult, apum meg is állt mellette kocsival az út szélén és odaszólt neki, hogy holnap reggel 9kor szeretne találkozni itt az albiban vele és a barátnőjével. Adam persze valószínű, írt Lindának, mire számítson. Amikor beengedtem anyáékat, elvileg kinézett az ajtón, mert anya látta, de köszönés nélkül bevágta hangosan az ajtót. Anyáékat számtalanszor nyugtattam, hogy tegyenek úgy, mintha itt sem lenne, ne szóljanak hozzá, ne köszönjenek, semmi ilyesmi. Bementünk a szobámba, aztán hallottam, ahogy Linda kirohan és elmegy. Persze most sem használta a zárat, a szüleim is láthatták. Jó nyilván, majd bezárom én utána. De nem kislány, hogy maga után ne tudja bezárni az ajtót. Én meg nem az anyukája vagyok... Másnap természetesen Linda nem jelent meg a találkozón, pedig uncsim hogy mondta, hogy ott lesz. De még aznap hazament a városába, amikor a szüleim megérkeztek. Anya ott aludt velem, apa pedig 2x fordult a kocsival, hogy minél több cuccomat elvigye még aznap mamámékhoz.

Másnap szombat volt, csak uncsim jelent meg reggel persze, és kérte, hogy előbb hadd beszéljen négyszemközt apummal aztán anyummal és végül mindenkivel. Anyum egyből mellém pártolt, hogy neki nem kell külön mondani semmit, nyugodtan mondhatja előttem, hiszen tud Jasonről, hogy újra találkoztunk és jóban voltunk és hogy volt fent az albiban is. De apa végül belement és lementek a ház elé beszélni egy fél órát. Nem hiszem, hogy olyat mondott volna, amit eddig nem tudtak volna a szüleim, mivel apa utána sem viselkedett velem másképp, azt mondta, arról panaszkodott uncsim, hogy rendetlen vagyok. De ezt már korábban is hallhattuk, csak uncsim nekem egyszer sem mondta, még akkor sem. xD 

Leültünk négyen beszélni. Uncsim kezdte kicsit remegő hanggal. Sajnáltam szegényt. Olyan szerencsétlen helyzetbe kerül mindig, de magának köszönheti. Borzalmasan választ párt, tényleg nem látja, hogy teljesen irányítva van. Elmondta, hogy ő Lindában megtalálta a társát. Ezt így. Anyum nagyon hüledezett, és igyekezett visszafogni magát. Adam azt is mondta, hogy ő nagyon örült, hogy velem lakhat, csak aztán valami miatt megrendült bennem a bizalma (nem derült ki, mi miatt), és így teret engedett Linda és a haverja hülyeségeinek. Igen. pontosan ezzel jelentette ki azt, hogy hagyta, hogy a barátnője és a haverja megkeserítsék az életem, és az ő oldalukra állt mindig. És hogy azért nem védett meg a korábbi beszélgetésnél, mert úgy látta, én sem tudom megvédeni magam. Itt már sírtam, és alig tudtam beszélni, vagy megfogalmazni a gondolataim. Próbáltam elmondani, hogy a kezdetektől mindenki ellenszenves volt Lindával, kivéve engem, mert én mindenki mást nyugtattam, hogy ne legyenek előítéletesek, és próbáltam jó színben feltűntetni a lányt az elején. Még én is elmentem vele lovagolni. Mégis miből gondolta Adam, hogy én fúrom a csajt? Mert konkrétan ezt mondta a szüleimnek, hogy látta, hogy én fúrom Lindát. Könyörgöm, már beszélgetni se beszélgettem velük az első hónap után, mert amit kiszóltam volna, ellenem fordítják. Mégis hogy fúrtam volna, ha meg se szólaltam, el kerültem messzire? Mindegy uncsim is csak a lánynak hitt. Annak aki már Adam anyjának is hazudott anno, hogy majd hazajön és nem jött. Ő meg halálra aggódta magát. Ennyit erről. És az aznapi beszélgetésen sem jelent meg, amivel konkrétan beismerte, hogy hazug, hiszen nem jött, hogy a szüleimnek is a szemébe mondja, vagy hogy alátámassza a hazugságait. Anya is elsírta magát a beszélgetés közben többször is. Sajnáltam őt is, hiszen nem lehet jó, ha a kisebbik lányodat (vagy egyébként akármelyik gyermeked) egy egész csapat szidalmazza, sarokbaszorítja és rágalmazza. Apum volt a leghiggadtabb, ő nem nagyon mutat ki érzelmeket. De tudtam, hogy hót ideg belül. Anya anyukájánál aludtam, a cuccaim pedig apa anyukájánál voltak. Anya megmondta mamámnak, hogy ő visszavonja a felajánlását, miszerint az ő öröksége Adamre száll. Azt mondta, ezek után nem szeretné támogatni semmilyen formában. 8-9 éve van egyetemen, és mamám meg anya fizették neki a suliját, közben a diákmelóval többet keres, mint anya. + a fekete üzletei. Szóval áh.... hagyjuk is. Nagyon hatalmasat csalódtam. És kettétört a szívem, úgy éreztem. Sokkal-sokkal borzasztóbb volt, mint anno a szakítás Jasonnel. Az ehhez képest meg se kottyant. Itt érezni lehetett belül, hogy elvesztettük a családunk felét. Mamámnak nem akartunk mesélni, de anya ugye nem tudta magábafojtani. És szép lassan mindent elmondtunk, mert mamám meg nagyon kíváncsi volt. De neki is unszimpi volt a csaj és nem is akart vele találkozni, pedig másnap meg volt hívva Adam és Linda is hozzá vasárnapi ebédre. Bár ez is vicces, mert másnap reggel Adam felhívta mamámat, hogyLinda csak 3 óra körül tud jönni, mert lekéste a buszt, és akkor jön a következő. Mamám kiakadt kicsit, hogy ez nem így működik, és akkor ne is jöjjenek. Apa utánanézett és egyébként a hívástól számítva du 3-ig 12 járat jött Debrecenbe a városból, ahol Linda lakik. Tehát egy újabb kamu. Mindegy, ezen már csak nevetni tudtunk. Átadtuk a kulcsokat vasárnap a tulajnak, aki sajnálta, hogy elmegyek, mert szimpatikus voltam neki (fura módon minden albi tulajnak az vagyok amúgy, tök aranyosak. xDDD szrencsés vagyok). De ez a tulaj teljesen kimaradta dolgokból egyébként, azt se tudta, mi történt. Ja amúgy az ágyam mellett fel volt állítva egy vékony matrac, mert olyan hideg volt a fal. Na, amikor a matracot elvettük, bomlott a fal és hót penészgombás volt és iszonyú büdös. És én 2 hónapig amellett feküdtem. Ezért voltam hát beteg! Hiszen arra nagyon allergiás vagyok.. Nah, még jó, hogy eljöttünk. Persze lekapartuk és lefestettük a falat magunk után. De nagyon nagyon örültem, hogy otthagyhattam magam mögött. Borzalmas emlékek kötnek oda. Sajnos Jasonnek ezek jó emlékek, mert ő csak arra emlékszik, hogy sokat járt oda, amikor újra meghódított. :/

A következő 1 hónapot egy barátnőmnél töltöttem, aki igazából csak 1 utcával lakott arrébb, de csodálatos lakása volt, nagyon jól éreztem magam. Segítettem neki mindig takarítani, palacsintát sütöttünk együtt, nagyon jól kijöttünk. Örültem, hogy számíthattam rá. Pedig 5 éve nem is beszéltünk. Nagyon hálás leszek neki mindig. A szerencse továbbis kísért, hiszen áprilistól beköltözhettem egy albiba Jasonhöz tök közel (1 perc séta sincs), ráadásul jött velem egy barátnőm, akinek ideiglenes lakásra volt szüksége, mert épp költözött a családja. De miután elköltözött, egyből találtam mást a helyére, Lora volt az első jelentkező, és nagyon örültem, hogy mellette döntöttem, mert iszonyú jól kijövünk, sokat tudunk dumálni, megosztani egymás örömét/bánatát, de mégis meghagyjuk a másiknak a kellő magánszférát, tiszteljük egymást, odafigyelünk egymás igényeire. A tökéletes lakótárs! <3 És most nagyon boldog vagyok, mert a kapcsolatom is és a lakhatásom is rendbejött. Habár uncsimékkal megszakadt a kapcsolat - Carla le is törölt meg letiltott mindenhol. De valószínű, jobb így. Az ember nem tudja megválogatni a családtagjait. De ami nem megy, nem kell erőltetni. Belefáradtam, hogy mindenkinek megfeleljek. Nem fogom elfogadni senki hazugságát, azért, hogy neki jó legyen, elég volt. Éljenek boldogan. Meg egyébként ami vicces, nagynénim pikkelt rám, hogy én nem ajánlottam fel, hogy belefizetek a laptop árába. Mert miért is tettem volna? Ha Adam marad otthon, alszik és az én laposom tűnik el, ők kifizették volna? Semmi közöm nem volt az egészhez. MEg mit vártak? Verjek meg 2 férfit másnaposan frissen ébredve? Hülyének néznek? Már csak nem rontok nekik. Örülök, hogy életben vagyok, nem a túldrámázásért, de tényleg. Amíg valaki nem kerül ilyen helyzetbe, nem tudhatja, milyen átélni. Milyen sokkal jár. Hogy nem alszol nyugodtan, mert bárki rádtörhet. Bármikor... És hallottam még hetekig utána is hogy eljöttem a panaszkodásokat mamámon keresztül. A húsvétot Carla Debrecenben töltötte, különösen jóban lett Lindával, moziban is voltak. Hát oké. :D Kicsit kétszínűségnek érzem a dolgot. Dehát kinek mi.

Pár hete egyébként Pesten összefutottam velük, hátulról láttam őket, a Pepco előtt álltak. Megleptem őket és megöleltem Carlat, Adamnek meg adtam puszit Carla maga elé vigyorgott, de inkább erőltetettnek tűnt, mint őszintének. Már nem ölelt, mint régen, közönyös volt, bár néha nevetett, meg Adam is, pl mikor a nővérem szokásairól beszéltünk, hogy most nagyon lázad, mert melíroztatta a haját meg tetkót és pc-t akar, közben korábban elítélte ezeket a dolgokat. Kérdeztem, mi újság velük, néha ők is érdeklődtek. De olyan volt az egész mintha ilyen évek óta nem látott ismik lennénk, semmi közvetlenség. A nagynénim nagyon meglepődött, mikor meglátott a boltból kifele jövet, de neki őszintébbnek tűnt a mosolya. Aztán kérdezték, mit csinálok, mondtam, hogy a tescoba jöttem, mondta nagynénim, hogy na jólvan akkor puszilja anyum. Kicsit lerázósnak éreztem. Máskor ilyenkor egész végig együtt lógtunk volna, de ma már.. Ma már zavaró tényező vagyok. Szerintem ha ők láttak volna meg, nagy ívben kikerülnek. Kicsit fájt belül, és most is megkönnyezem belegondolva. De hát ez történt, visszafordíthatatlan. Mégis azóta sokkal erősebb és magabiztosabb lettem. Az első félévem katasztrófa volt, 3 kreditet teljesítettem, azaz 1 tárgyat a 7ből. Tavasszal viszont már 10 vizsgát csináltam meg 33 kredittel és idén ösztöndíjas lettem emiatt. Ennyit számít, milyen környezetben élsz. Most leírtam, de szeretném elfelejteni, amennyire csak lehet. Holnap egy új évkezdődik számomra. A 21. év. Remélem, szebb dolgokat tartogat majd. :)

ui. ha valami egybeírtam, elnézést, a space-m nehezen működik :/ az elírási hibákért pedig bocsánat, lehet van 1-2 :D

1 hozzászólás
Utolsó hozzászólásokÚjabbak 1 KorábbiakLegelső hozzászólások
Idézet
2017.10.20. 21:50
Eszter

Na muszáj ide leírnom a gondolataimat, mert annyira mélységesen felháborodtam és mérges lettem és veled együtt tudtam volna sírni, hogy ilyen "élményt" kellett átélned. Elképesztő emberek hogy lehetnek ekkora mocskok és szemetek, illetve, hogy másikkal szemben ilyet megtegyenek. Nem tudom megérteni, hogy ezt ennyire szűk látókörrel kezelte Adam, hiszen azért minden áldott nap valakivel ott ücsörög a szobában, nem biztos hogy jó szemmel néztem volna ez az egyik. A másik, hogy a család hisz egy x ideje a családba még be sem került lánynak, mint a saját rokonuknak. A harmadik pedig az ajtó kérdés: nem tudom elhinni, hogy téged köveztek meg a fb-on azért ami történt. Ebből látszik mekkora szemetek az emberek és mennyire befolyásolhatók. A másik örülhetnének, hogy Neked nem esett bajod, mert akár le is üthetnének.. vagy de ne is gondoljunk rosszra. El sem tudom képzelni, hogy mit éltél át, tényleg elismerésem, hogy ezt addig ameddig bírtad. Remélem szerencsés vagy most már és elfelejtheted ezt a borzalmat. 

Szerencsére nekem egész jó albim volt mikor ide jöttem, hárman voltunk lányok, bár egyikük minden 3.nap vagy hetente más pasival jött haza, ő akkor állt neki takarítani. Nem tudom, ha jött hozzá valaki pasi mindig kinyalta a lakást, a többi nap nem volt lényeges. .. :D Mindenesetre imádtam őket, jó kis lakás volt, bár ott a szomszéd bolond - szegény- idős bácsi keserítette meg az életünket. Az durva volt viszont. Reggel 7kor valaki dörömbölt az ajtón. Sokáig nem jöttünk rá hogy ez nálunk van, mert aludtunk olykor-olykor de mikor rájöttünk,.. Áthallatszott mikor telefonált a fiával és elhordott mindennek bennünket, hogy bulizunk meg állandóan megy a mosógép, holott nem is. Meg, hogy cseszegetjük a villanyórát. Végül becsengetett a fia, hogy ne haragudjunk, meg minden. Félelmetes volt néha. Ott kiabált az ajtóban, fenyegetőzött. 


Szia Eszter!

Egyet értek igazából a véleményeddel, de nekem akkor ott annyira nem volt hangom, túlnyomó többség volt. Adam családja, Linda családja. Mellettem meg egyedül a szüleim álltak és Jason, aki viszont szeretett volna kimaradni a drámákból. Kerülöm a konfliktusokat, mert fizikailag belebetegszem, és ez az együttlakás velük nekem erről szólt. Meg az allergia is rátett, de az már az albérlet hibája. :D Egy roncs volt az is szegény. xd Fb-on azóta már le se állok vitatkozni idegenekkel, de amúgy is keveset használom, inkább csak a messengert. Tavasszal leformáztam az egész adatlapom. Lindát letiltottam és töröltem is mindenhonnan, el akarom felejteni. Bár sajnos egy városban lakunk, és bármikor szembejöhet velem. De remélem, inkább elkerül, ha észrevesz. A haverját viszont láttam pár hete 2x is, de őt se szívesen látnám, csak nem lakik olyan messze innen. :( Köszönöm a kedves szavakat egyébként, hál'Istennek minden rendben azóta és tényleg szerencsésnek mondhatom magam a jelenlegi helyzetben. :)

Hahhaaaa, te jó ég, azért az se semmi! :O Hát részvétem. :D Mindenhol vannak furcsa lakók.. :'D Van itt is szomszéd. Mellettem egy nagyot halló idős néni és neki a lánya, aki szintén mama korú. Állandóan kiabál, hogy az anyukája hallja. A TV-t meg olyan hangosan hallgatják, hogy áthallatszik teljesen a szobámba. Pont a fejemnél van az a konnektor, ahol a mellettem lévő szobában a TV van bedugva xddd Jó így aludni.

crybaby

Utolsó hozzászólásokÚjabbak 1 KorábbiakLegelső hozzászólások
 
♥ EZT HALLGASD ♥

 
TEENDŐK

Aktuális: 2022.augusztus 31-ig.

Állásinterjú 
Kezdés az új munkahelyen 
Költözés 
Utazás Ciprusra <3 
CAMPUS Fesztivál 
Elsősegély vizsga 
Elkezdeni a forgalmit 

 
NÉZZ BE HOZZÁJUK IS :) ♥

Ha szeretnél kikerülni, jelezd a chatben! :)

>Szabályok<
Milyen képpel tudnál kitenni? <

   
   
   
   

16 hely

Lekerültek <

 
ONLINE OLVASÓK

mozillában nem látszik :(

 

Szeretnél egy jó receptet? Látogass el oldalamra, szeretettel várlak!    *****    Minõségi Homlokzati Hõszigetelés. Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését.    *****    Amway termék elérhetõ áron!Tudta, hogy az általános tisztítószer akár 333 felmosásra is alkalmas?Több info a weboldalon    *****    Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierj&#232;t!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre