És újra itt vagyok. Szeretnék először mindenkinek Békés Ünnepeket kívánni! :) Túléltem a Szentestét és más meglepetésben is volt részem xdd de kezdjük az elején. A fát délelőtt díszítettük fel. Nővérem akkor érkezett meg az állami gondozott kisfiúval, aki tavaly is velünk ünnepelt. Nagyon sokat fejlődött, már kiismeri magát mindenhol, rendesen jár, lépcsőzik, megtalálja a dolgokat, pedig nem lát rendesen. Nagyon nagyon sokat nevet és minden érdekli. Beszélni még nem tud sajnos, de pápázni már igen. :) A fa díszítése után ebédeltünk. A nővérem az asztalnál többször is bunkó megszólásokat tett a szüleinknek is és nekem is, amit nem sokáig bírtam és mosolyogva megjegyeztem, hogy folyton beleköt mindenbe. Mire ő vérig sértődött h ez nem igaz és soroljak fel 5-öt. De nem az aznapra értettem, hanem általában a viselkedése. Tényleg olyan, aki keresi a rosszat, egy jó szava nincs. Ha megszólal, csak beszólást hallani tőle, és annyira negatív és bántó és lehúzta az egész boldog családi hangulatot. Én ezután meg se szólaltam, csak felmentem a szobámba, mire utánam kiáltott, hogy jobb is, hogy mész... Hallottam, ahogy anyával veszekednek órákig, amiből kiszűrtem, hogy nővérem utálja a családunkat és már megmodta többször is, hogy nem akar látogatóba se jönni és meg akarja szakítani a kapcsolatot velünk.. Anya szerint depressziós, mert végigcsinált egy nehéz egyetemet, mégsem jött be a munkahely, ahova felvették, csalódott a rendszerben, a dolgok működésében, nincs munkája, 3 hónapja csak úgy él a félretett pénzéből, nem fogad el segítséget, mi meg már nem tudjuk, hogy segítsünk. Mert nem engedi. És nehéz, főleg annak nehéz segíteni, aki folyamatosan belédrúg és sérteget. Folyamatosan meg kell felelni az elvárásainak. De ő sose alkalmazkodik máshoz. És mély Istenhívőként lenéz minket, nem tudom, miért is pontosan, mivel anyummal mi is azok vagyunk, csak nem járunk templomba, de tisztában vagyunk a hitünkkel, nekem ez épp elég is, szerintem elég magunkban tudni, nem szükséges ezt mutatni a külvilágnak is, hogy most mindennap eljárok a templomba. Na mindegy, ezután ilyen hangulatban telt a nap, a nővérem nem is énekelt, pedig mióta az eszemet tudom, közös műsort adtunk elő. Ajándékot se adott senkinek és nem is örült annak, hogy kap. Nagyon lehangolóan viselkedett. Semmi mosoly, semmi boldog pillantás... Szóval elég ratyi egy szenteste volt. Már 9-kor mentem az ágyba, hogy alszok, de írtam még 1-2 embernek, hogy boldog karácsonyt, képeket nézegettem. A következő sztorihoz menj tovább.

Majd hirtelen épphogy valaki más írt rám Boldog Karácsonyt üzenni mosolygós fejjel. Ez a valaki Grey volt, akitől épp nem számítottam volna ilyesmire, hiszen a születésnapomon sem köszöntött fel, pedig a nővérével, Nicolelal egy napon van.. Mind1. Nagyot néztem, de köszöntem neki és viszont kívántam, mire írt egy kacsintós fejet. Gondoltam ennyi lesz, de furdalt a kíváncsiság, és pár percre rá írtam neki, hogy miújság, mire írt egy csomót, legalábbis magához képest 3 tagmondatmár elég sok, régen mindig lerendezett annyival, hogy minden rendben. De most részletesebben írt. Persze az első az volt, hogy unatkozik. (Ki gondolta volna? xddd Másképp rám se írt volna, fogadok.) Írta, hogy szabadságon van, nincs meló, és lassan bedilizik a semmit tevésbe, aztán egyből megkérdezte, merre vagyok, írtam neki, hogy Pesten. :D erre írta, hogy "jah xd akkor nem hívlak le egy cigire", mintha nem tudná, hogy nem dohányzom.. :D Beszéltünk a munkájáról, hogyhogy megy mostanában. Visszakérdezett, hogy miújság, majd pár perc múlva azt mondta, hogy mióta hazajött Angliából, vagy 20x látott és nem gondolta volna, hogy kibékülünk Jasonnel. Írtam neki, hogy hát vissza azért nem költöztem, és összeköltözni is csak úgyfogunk már, ha ketten vagyunk, csak sokat járok ide, de nem lakok messze én sem. Meg írtam, hogy ja, én is láttam őt, néha már azt hittem, csak beképzelem, de ezekszerint nem. Bizarr, hogy tényleg évekig sose láttuk a másikat véletlen, most meg számtalnszor. Persze mondta, hogy a nővérénél alszik minden este (aki Jasonnel egy emeleten lakik ugyanabban a házban), kivéve decemberben, de amúgy itt van folyton, nem csoda, hogy annyiszor láttam. Írta, hogy találkozzunk már. Nagyot néztem, hogy mit kap. Kérdeztem is később, hogy ivott-e, mire az volt a válasz, hogy 1 éve nem iszik, és teljesen józan most is. Furcsállottam, mert máskor akkor mondta annyira, hogy talizzunk, és általában ilyenkor lelkizésre volt szüksége. Aztán írta, hogy amúgy meglátott egy képet, amin régen megjelöltem, és gondolta, ír. :D Hát nehezen tudom elképzelni, de legyen.. Majd áttértünk arra, amikor a legutóbb beszélgettünk még tavaly ilyenkor, és aztán megszakadt a kapcsolatunk, nekem meg nagyon rossz időszakom volt, ugye az előző albi kapcsán, amiről már írtam. Meséltem róla neki kicsit, meg arról, hogyan evickéltem ki abból az időszakból és hogy mára ösztöndíjas vagyok, mire gratulált és azt írta, ha hazajöttem, keressem meg. Eh.. :D Majd írta, hogy most mennie kell (na hova, amikor unatkozik..? :D). Persze már tegnap hazajöttem, de nem írtam neki. Nem is vagyok benne biztos, hogy fogok. A véletlenre bízom inkább. És ha legközelebb látom, majd nem hátrálok meg és köszönök neki, de direktbe nem tervezem keresni őt. :/